Levél dr. Havas Henriknek  

 
 
 
    Tisztelt Tanár Úr!
 
 
    Először is, nagyvonalú elnézését kérem az alábbiakban elkövetendő stilisztikai, szerkesztési, netán helyesírási hibák miatt!
 
    A napokban, bekapcsolódva x-televízió y-műsorába, örömmel figyeltem fel! Íme, a jó példa mégiscsak ragadós lehet! Egy országos ismertségnek és kedveltségnek örvendő, valószínűleg nem szegény ember, erdőt vett, pedig vehetett volna nyaralót az Adriánál, vagy akármit.
 
    Nem is keveset (viszonylag), a riporter, ha jól emlékszem, tizenöt millió négyzetmétert említett. Ez tévében nem számít, mert tapasztalatom szerint egy tévés maximum annyit tud számolni, ahány ujja van, a helyiérték fogalmáról pedig annyit tud, hogy az valami turisztikai attrakció (kivétel a fizetés). Tegyük fel, hogy tényleg 150 ha, ami erdőgazdálkodásra nem túl sok. Mégis örültem, és belegondoltam, milyen széppé lehet tenni egy ekkora területet is, még ha eredendően szép is.
 
    Bevallom, kisebb léptékben mi is erdőgazdák vagyunk. Nincs is még tíz éve, de úgy remélem, máris természetesebb az erdőnk, jobban érzi magát benne ember, állat, növény! Megmenekült a tarvágástól, nincs tele szeméttel (egyelőre), és kezd úgy kinézni lassanként, amilyen lehetett Eötvös Károly balatoni látogatása idején. Sobri Jóskáról nem is beszélve!
 
    Néha beletévednek nem odavaló lények, motorral, égő cigarettával, de még nem ez a jellemző.
 
    Szóval, ott tartottunk, hogy örültem. Még valaki, akinek fontos a természet, és tesz is érte valamit. Aztán jött a hidegzuhany! Az erdőből terep lesz! Terepjáró-autóknak versenypálya. Rendben is van (?), ha már vannak terepjárók, legyen nekik terep is!
 
    De: minek ehhez erdő?
 
    Mert mi fog itt történni? Aki már látott ilyen versenyt, annak nem magyarázom. Aki még nem, az jó, ha tudja: ebbe az erdőbe ezután csak azért kell fa, bokor, szikla, hogy legyen legyőzni való akadály!  Ez az a szemlélet, amiben a természetnek vannak a Vak Erői, amiket le kell küzdeni! A riporter, meg talán az illetékes polgármester is nyilatkozott, hogy szegény a falu, valamiből meg kell élni, na és  a szokásos fejlődési duma. Azért én félve, súgva megjósolom: ha az idesereglő "terepjáró-tulajdonosoktól" (nem tartom bűnnek!) remélik a meggazdagodást, lehet, hogy csalódni fognak! Ne úgy legyen!
 
    Valamit kérnék még Öntől, tisztelt Tanár úr! Tudom, drága az ideje, de fordítson belőle egy kicsit luxusra! Csak egy órát szánjon rá, menjen az erdeje legmélyebb közepébe, üljön le egy tuskóra (fogadok, hogy van!), és ne csináljon semmit!
 
    Azért tanácsolok egy órát, mert fél óráig halálosan unni fogja. Aztán előkerül egy cinke, majd a földön közelít egy fenetudjamilyen bogár, és ha szerencséje van, semmi jelét nem fogja tapasztalni a motorizációnak. Ha nagy a szerencséje, és kevés vadász van arra, és még nem is mocorog, talán még néhány vaddisznó is megnézegeti: nicsak, féljünk ettől?
 
    Azért a sötétedést ne várja meg, mert sötétben, reflektor nélkül, nehéz az erdőből kikászálódni! És kicsit gondolkodjon el!
 
    Megéri?
 
    Azért kérem, ne haragudjon, én sem teszem! Csak valamit sajnálok!
 
 
    Ezután is tisztelettel;
 
 
      Dr. Takács Géza
      Nemesvitai Botanikus Kert és Kísérleti Erdő
     
http://www.silvavitae.hu
   
     
   
 

 

A cikk a Környezetünk Magazinban ( www.kornyezetunk.hu) jelent meg először.

 Vissza a főoldalra